A mátyásföldi repülőtér Magyarország harmadik légikikötőjeként kezdte meg működését 1916-ban. Több kategóriában is úttörő: hazánk első nemzetközi kereskedelmi légiforgalmi repülőállomása volt 1918 és 1937 között, közforgalmi reptérként pedig 1926-tól működött tizenegy éven át. A légiforgalom megszűnésével előtérbe kerültek különleges természeti értékei. Cikksorozatunk első részében a mai állapotokat ismerhetik meg.
Két évvel ezelőtt hirdettek eredményt a Nemnövekedés 16 társaság és a Kerületiek a mátyásföldi repülőtérért facebook csoport közös kezdeményezésére indult fotópályázaton, amelynek célja a reptér mint védendő természeti terület bemutatása, a törődés lehetőségeinek népszerűsítése volt. Úgy gondoltuk, megérdemli a törődést, azt a megfelelő szabályozást, amely segít megőrizni a biológiai sokszínűséget. Szeretnénk minél szélesebb körben megismertetni az érdeklődőkkel a helyi élővilágot és a terület értékét, amely így, összességében pénzben kifejezhetetlen, és még felsorolni is nehéz gazdagságát.
A 2021. június 3-án, a Sashalmi piacon, a mátyásföldi repülőtér fotópályázat díjátadó ünnepségén, a megnyitó beszédemben – sok más mellett – az alábbiakról is szóltam:
„Szervezőtársaimmal, az emberek jóllétében látjuk a célt, ezért számunkra egyértelmű volt, hogy a védeni és óvni kívánt egykori repülőteret és annak rekreációs célra való használatát egy ilyen civil szerveződéssel és eseménnyel fogjuk népszűsíteni. Célunk, olyan élmények, tapasztalatok megosztása, mely saját magunk és mások jóllétét szolgálják, ilyenek a családi programok, a művészetek felé való fordulás. A tavaly [2020] nyári nagy sikerű Kerékpáros Kincskereső program után, az ide, előre nehezen látható és tervezhető helyzetben, a fotópályázatot választottunk, mindenki számára elérhető, izgalmas és tartalmas programunknak.
(…) A mátyásföldi repülőtér a Felsőrákosi-rétekkel egy ökológiai egységet képez, hiszen az állatok és növények nem ismernek kerülethatárokat. A Felsőrákosi-rétek területe, természetvédelmi terület, így az lenne a helyes, ha a XVI. kerület felé eső rész is kellő védettséget kapna, valamint, elkezdődne az erről szóló párbeszéd a lakosság, a szakértők és a közigazgatás között.
Hogyan kezdődött a fotópályázathoz vezető út?
Bár tavaly őszre [2020] terveztük, de sajnos a járványhelyzet miatt újra kellett gondolni: így lett belőle idén [2021] januárban online program: egy pódiumbeszélgetés, három lokálpatrióta, Székely Hajnalka helyi aktív civil, dr. Kovács Tibor zoológus és Magyar Péter kerékpáros-szervező között, Sallee Barbara humánökológus moderálásával, amelyet több tucatnyi érdeklődő kísért figyelemmel. Beszélgettünk a reptér történetéről, a lakosonak, sportolóknak nyújtott értékéről, a szabályozások ellentmondásairől, problémákról és lehetséges megoldásokról. A beszélgetés sikeressége érlelte be az addig csak csírázó gondolatot, hogy ezt a helyet és értékeit a pályázattal meg tudjuk mutatni azoknak is, akik eddig nem foglalkoztak vele, vagy csak hallomásból ismerik. Közel kétszáz pályamű érkezett: nagy örömünkre szolgál, hogy ilyen sok embert sikerült elérnünk, megmozgatnunk, szervezői, résztvevői és támogatói oldalról is.”
Ezek a képek is szolgálják a reptérhez való kötődésünket. Óvni. Gondozni. Szeretni. Átölelni és megköszönni, hogy használhatjuk, hogy gyalogolhatunk benne. (Bisztrai György a mátyásföldi repülőtér fotópályázat díjátadó ünnepségén, 2021-ben)
Az utóbbi két évben 2022-2023-ban, egyéni szervezéssel, kizárólag önerőből és díjmentesen, érdekes közösségi programokat hoztunk össze a területen: például, a fokozottan védett közönséges ürge élőhelyének felmérését végeztük, mellyel hozzájárultunk a nemzeti biodiverzitás-monitorozó rendszer adattárához. Ennek során kiderült, hogy csak a felmért területen, mely töredéke a teljes reptérnek, akár száz példány is élhet belőlük!
Két alkalommal szerveztünk szemétszedést, tavaly egy kisebb csoport az Emlékkő utcától indulva dolgozott, idén a Kertvárosi Kertbarátok Egyesületével, több köbméternyi szeméttől tisztítottuk meg az erdőt-mezőt a Légcsavar utcai bejárathoz közel. Nagy segítségünkre volt egy támogatónk, aki rendszeresen ott nordic walkinggal edzi magát – az ő útbaigazítása nyomán találtuk meg az erdőben otthagyott rengeteg limlomot. A nordicosok a reptér „civil járőrei”, nagyon fontos a jelenlétük és tevékenységük. Köszönet illeti a Kerületgazda Szolgáltató Kft-t is, amelynek munkatársai segítséget nyújtottak a szemét elszállításában.
Sikít a drift, rohan és kapar a kutya, felzúg egy-egy crossmotor
A hatályos kerületi szabályozás egyértelművé teszi, hogy a területen bizonyos tevékenységeket nem szabad végezni – azokat, amelyek a KRESZ, vagy a helyi közösségi együttélés szabályaiban és másutt is tiltottak. A közelben lakók nem tudnak pihenni, sem biztonságban sétálni, ha éjjel-nappal driftelők kanyarognak és égetik az autógumit nagy sebességgel, a helikopter-leszálló körén.
A kutyafuttatók és az ide kikapcsolódni járók között gyakori a konfliktus a be nem hívható, póráz nélkül szaladgáló ebek miatt. Sokan sétálnának magukban, vagy kisgyermekükkel, szeretnék, ha a gyerek felfedezhetné a természetet, egy iskolaudvarnál nagyobb területen, szabadon. Az elengedett kutyák gyakran megzavarják az ott élő állatokat is, így a Duna-Ipoly Nemzeti Park által nyilvántartott és megfigyelt ürgeállományt. A kutyák kiássák, tönkreteszik az ürgék járatait, vagy megijesztik őket. A folytonos zavarás miatt a védett állatok táplálkozni sem tudnak megfelelően. Hazánk a különleges, zárt homokpuszta gyepes területeivel ad nekik otthont, itt is.
Nagyjából fél évvel ezelőtt valaki úgy gondolta, hogy neki joga van egy crossmotor-pálya kialakítására, a reptér kellős közepén. Egyre csak mélyült az árok, bővült a kör, „alkotója” ásólapáttal ásta ki a növényzetet, rámpát épített, és nagy területen PET-palackokat dugott a földbe terelővonalként. Mindezt a Minerva16 térinformatikai rendszerben is megörökítette az ortofotó. Hosszas civil és rendőrségi procedúra folyományként végül a Kerületgazda visszaalakította, betemethette a crosspályát, amelyet azóta a természetes növényzet már elkezdett visszahódítani. Remélhetőleg, az ürgék is visszatérhetnek járataikba.
Ez nem senkiföldje
Fontos leszögezni, hogy a terület Budapest Főváros XVI.kerületi önkormányzatának tulajdona, csak éppen átengedték lakossági használatra, vagyis ez nem senkiföldje. Ugyanúgy kell rá vigyázni, mint bármelyik épített közparkunkra, sőt, annál jobban, mert a természetes állapotot ugyanolyanra visszaalakítani nem lehet. Közös felelősségünk, hogy a terület ne váljon egy zajos, letaposott por- és sártengerré, hanem megmaradjon rekreációs célú, a lakosság javát, feltöltődését szolgáló és a természetes növény- és állatvilágnak otthont nyújtó területnek. Erre léteznek bevált példák, érdemes volna más országok bevált gyakorlatát megfigyelni és átvenni. A kulcs elsősorban az ismeretterjesztés, a tájékoztatás, amely a világos, egyértelmű, betartható és betartandó szabályok közös tiszteletén alapul.
A következő cikkben a repülőteret aktívan használó, azt megbecsülő közösségeket, és a további lakossági ötleteket, kívánalmakat ismerhetik meg.
