Gulácsy Lajos, a pesti polgárfiú, művészetében bejárta az egész művészettörténetet: volt firenzei lovag a középkor idejéből, velencei márki, piperkőc rokokó gavallér, aszketikus szerzetes, spiritualista mágus és ehhez a képzeletbeli időutazáshoz új és új neveket talált ki magának: Louis, Lodovico, Luigi Gulaxy, vagy éppen Na’Conxypan hercege. Életművének nagy részét Itáliában alkotta meg, ahol az 1902-es római utazását követően többször is megfordult. Írt verseket, novellákat, műkritikákat és egy regényt, a modern szellemű Thália Társaságnál pedig színházi díszleteket tervezett. A háború hírére Gulácsy amúgy is érzékeny idegzete összeroppant. Rövid gyógyulási periódus után 1919-től már állandó kezelésre szorult, 1924-től pedig végleg az elmegyógyintézet lakója lett.
Gulácsy különös, álmokat, történeti hangulatokat, víziókat megidéző festészetét sokan szerették, s bár sok gyűjtője volt, élete anyagi gondok között zajlott.
A Bartók Tavasz Művészeti Hetek keretében látható kiállítás több szekcióban mutatja be az életmű sokszínűségét, valamint kapcsolódásait a múlt és a jelen művészetéhez, a festő kortársaihoz. Gulácsy önarcképei, az otthona, Itália és az általa megidézett művészeti korszakok külön egységekben jelennek meg, akárcsak színházi, irodalmi kapcsolatai, illusztrációi, valamint utolsó korszaka a háború képeivel. Ennek az utolsó időszaknak a művei megrázó erővel tárják fel a művész egyre inkább elkomoruló lelkiállapotát. A tárlat újdonsága, hogy most először láthatja a közönség külön kiállítási egységként, egybefüggő műcsoportként kezelve a művész Na’Conxypan-képeit.
Magyar Nemzeti Galéria, 2023. augusztus 27-ig
