A Legenda sörfőzde története 2013-ban indul, amikor az üzlet megnyílik a nagyérdemű számára. A név elsőre meglehetősen nagyképűnek tűnhet, de igazából abszolút prózai oka van: a Szlovák út és a Legenda utca sarkán működik. Rövidesen Budapest egyik legszínvonalasabb kisüzemi sörfőzdéjévé vált. Megálmodója és létrehozója a gerillasörfőzők doyenje, az Első Magyar Házisörfőző Egyesület elnöke, Kovács ‘Olasz’ József.
Sikere a jókor jó helyen tipikus esete. Nem a nagy sörgyártokkal vette fel a harcot, hanem az általuk a gyártásban hagyott szabad területekre tört be. A Legenda akkor kezdett felsőerjesztésű, ale típusú söröket készíteni, amikor a piac ki volt éhezve erre az újdonságra.
A lager sörökhöz képest az ale új világot nyitott meg a hazai folyékony kenyér rajongói előtt.
Kovács ‘Olasz’ Józsefnek tíz éve még csak annyi köze volt a sörhöz, hogy szívesen fogyasztotta. Fuvarozó cége kamionjával Európát járva, a műszakok közötti pihenőidőben volt alkalma végigkóstolni a legjobb söröket. A sajátos túra alatt ismerkedett meg a nem lager típusú fajtákkal, amelyeket nagyságrendekkel jobb ízűnek talált az itthon kaphatóknál. Innen már „csak” egy lépés volt a saját főzde létrehozása. Minden az egyre növekvő kíváncsisággal kezdődött: az európai sörpróbák arra késztették Olaszt, hogy utána olvasson a házi sörfőzés tudnivalóinak.
A következő lépést egy hírportál fóruma hozta el – rátalált az otthoni sörfőzők társaságára, akiktől végül megtanulta a sörkészítés alapjait. Frissen jött ismeretségi körében született meg a döntés egy olyan kézműves főzde megalapításáról és olyan sörök készítéséről, amelyeket csak külföldön lehetett beszerezni. A Legendát végül Tibold Ákossal és Utassy Rolanddal álmodták meg. Ahogy Olasz mondja, ő a kísérletező alkatát és a pénzét, Ákos a szakértelmét, Roland a precizitását adta hozzá.
Bár mára útjaik különváltak útjaink, a barátság megmaradt, ahogy a szakmai kapcsolat is. A Legenda volt az első, ahol angol, amerikai és belga jellegű söröket készítettek, divatot teremtve ezzel. A titkuk igazából nem titok: a minőségi alapanyag és a hagyományos sörfőzési eljárás náluk valóban komolyan vett szempontok. A főzéshez használt malátát Németországból és Belgiumból szerzik be, a komlót pedig Amerikából hozatják, elismerve, hogy mindez drága ugyan, de a végeredmény szempontjából megéri. „Csak olyan szűretlen söröket gyártok, amit én is finomnak találok.” – mondja mosolyogva.
Kovács József hatodikba járt, amikor az osztálytársai megtudták, hogy az apja olasz származású. Adta magát a becenév, az ‘Olasz’, amit azonnal ráragasztottak. „Márkanév” lett, a baráti köre, a szakma, mindenki csak így ismeri. Söreit is úgy emlegetik, hogy Olaszházi Bitumen, Olaszházi Világos, Olaszházi Meggy.
Annak, hogy a Legenda Sörfőzde Center a város szélére települt, gyakorlati oka van. Mivel a gyorsan növekvő kereslet a gyártókapacitás bővítését igényelte, megfelelő helyet kellett találni. Olasz a Lándzsa utcai lakótelep melletti volt orosz laktanyában működő kenyérgyárat vette meg és újította fel. Elismeri, hogy a Kövirózsa utca kissé eldugott helyen van, de úgy látja, bejött a számítása. Aki él-hal a kiváló, minőségi sörért, az hajlandó elzarándokolni ide. A Legenda mára már nemcsak sörfőzde, hanem közösségi hely is, számtalan törzsvendéggel, akik a rendszeresen szervezett koncertek hallgatóságából kerültek ki.
Az, hogy a nagy sörgyártó multi cégek is felismerték, hogy a fogyasztók rákaptak a kézműves sörökre és ennek nyomán elkezdtek ipa típusú söröket gyártani, a bevezetésüket százmilliós kampánnyal népszerűsíteni, Olaszt nem igazán zavarja. „A söróriások eleinte egy legyintéssel intéztek el minket, amatőröket. Arra nem is gondoltak, hogy a lenézéssel kezelt amatőrök egy új sörízlés kialakulásának „divatdiktátorai” is lehetnek.” Bár a nagyok egyre inkább odafigyeltek a kicsik tevékenységére és elkezdtek kézműves-szerű söröket készíteni, Olasz szerint nem veszélyezteti komolyan a Legendához hasonló kisüzemek létét. A rendszerint olcsó komlófajtákból készülő, nagyüzemi termékek ízvilága, minősége fényévnyire van attól a harminc fajta sörtől – a gyümölcsöstől a legdurvábbig, a whiskys hordóban érlelt Bourbon Ale típusú Game Overig –, amit Legendában inni lehet.
„Aki szereti a jó söröket, az tudja mikor nyit a Legenda Söröző. Aki megőrül értük, az tudja mikor zár. Aki tudja mindkettőt, az ott dolgozik.”
A hely azonban nemcsak a sörről, hanem a karitatív, közösségi tevékenységéről is híres. Bár a karácsonyi ételosztást nem ők szervezik, de rendszeresen biztosítják a helyet társasági összejöveteleknek. Itt ünnepelték Bálint gazda századik születésnapját is. Helyet találtak itt a nemzetközi sörcikkgyűjtők éppúgy, mint az olimpiai relikviák iránt érdeklődők. A karitatív tevékenység folytatódik, a karácsonyi ruha- és ételosztást is gőzerővel szervezik.
Olasz baráti társaságban szívesen gitározik, imádja a rockzenét. Mi sem természetesebb ezután, hogy a Legenda fellépési lehetőséget biztosít együtteseknek. Olasz ebben is tudatosan lépett. Felismerve, hogy a zene eléggé a perifériára szorult és néhány nagy néven kívül a többiek állami támogatás nélkül próbának talpon maradni, helyet és technikát biztosít a zenekaroknak. „Fellépési pénzt nem kapnak, a jegyárusításról a bandáknak kell gondoskodniuk. Megkapják a legmodernebb technikát, a profi erősítőket, a hangfalakat, meg a hangolható, kuriózumnak számító Hammond-orgonát, amelyből csak ez az egy van Magyarországon.” – ecseteli a támogató tevékenységének egy újabb részét.
A Legendában rendszeresen fellépők között olyan ismertebb együttesek is feltűnnek, mint a Gesarol, a Korál, a Blues Company, a Dinamit, a Forever vagy Deák Bill Gyula. Olasz szerint amikor összejön egy nagyobb közönség, még fűteni sem kell a termet. Ez, ugyebár, ma már nem elhanyagolható szempont: a koncertek minden egyes látogatója 80-100 wattnyi energiát „termel”, villantja meg a közösség további „hasznát” a hely működtetésében.
Amikor a gazdasági kérdésekre térünk, Olasz komorrá válik. A forint gyengülése elmondása szerint kemény csapást mér az üzletre, hiszen a vízen kívül mindent külföldről hoznak be. Az összetevők ára pedig az elmúlt egy évben megduplázódott. Nehéz az energiaköltségeket is kigazdálkodni. A saját üzemeltetésben működő hét budapesti sörözőből, amelyeket azért tartott, hogy ne árusítsák mások elviselhetetlenül magas áron a söreit, öttől meg kellett válnia, mert durván veszteségessé váltak. A problémák sűrűsödnek, harminc, rendszeresen tőle vásárló helyből tíz bezárt a költségek növekedése miatt. Olasz saját tulajdonú helyei még rentábilisak, de rettegve várja a gáz- és villanyszámlát. Előrelátó volt, amikor három éve napelemeket szereltett a tetőre, csak azt bánja, hogy nem többet.
Olasz azonban elszánt, ahogy mondja, mindent megtesz a túlélésért, és, ha kell, akkor is utolsóként fogja lehúzni a rolót. A több lábon állás egyelőre segít neki abban, hogy talpon maradjon. A Legenda kínálatának bővítése a száz százalékban gyümölcsből készült pálinkákkal, vagy a szállítmányozási kapcsolatain keresztül beszerzett, a magyar piacon nem elérhető különféle sörfőzési eszközök értékesítésével mind ezt a célt szolgálják.
A Legenda él, ne hagyják ki.
