A választás éjszakáján az ötvenezernél is több leadott voksból mindössze harmincnyolc szavazat volt az előnye a fideszes Szatmáry Kristófnak az ellenzék közös jelöltjével, Vajda Zoltánnal szemben. Az átjelentkezettek szavazatainak beérkezése után fordult a kocka: Vajda győzött. Mire számít, mit vállal, mit tud tenni – a Költségvetési Bizottság irodájában kérdeztük a XVI. kerület és Zugló-Alsórákos új parlamenti képviselőjét.
Szép, nagy irodája van itt, a Parlamentben. Berendezkedett már?
A szó fizikai értelmében és tartalmilag is, azt hiszem, hogy igen. A Költségvetési Bizottság azonban nemcsak belőlem áll, hanem a munkámat segítő titkárság munkatársaiból is, akik a jogi, szakmai előkészítést végzik. Szóval, kell a hely.
Ha már iroda, a kerületben hol érhetik el a választók? Van már a Kertvárosban képviselői irodája?
Olyan, amit igazán szeretnék, még nincs. A XVI. kerületben és Alsórákoson is tartanánk fenn irodát. A XVI. kerületben volt ugyan egy önkormányzati bérlemény, kifizettük volna azt az árat, amit kell, de valahogy nem sikerült a szerződést megkötni. Bízom benne, hogy ezt hamarosan megoldjuk. Nekem nagyon fontos az, hogy a kerületben zárt térben is elérhessenek választók, ne csak az utcán.
Szoros verseny volt áprilisban ön és Szatmáry Kristóf, fideszes jelölt között. Végül ön nyert valamivel több, mint ötszáz szavazattal. Azt mondta nem sokkal az eredmény kihirdetése után, hogy nem felejti el, kettős szerepben van, az országos ügyek mellett a kerületet és annak lakóit is képviseli. Ez utóbbi, ez mit jelent? Együttműködik majd a fideszes önkormányzattal, vagy annyira távol van egymástól a világszemléletük, hogy eszébe sem jutna?
Az ígéretemet be fogom tartani, sőt, azt hiszem, hogy már most is betartom, ez történt például a költségvetés tárgyalásánál. Az igaz, hogy a Költségvetési Bizottság elnöke vagyok, de egyéni országgyűlési képviselő is. Mint egyéni országgyűlési képviselő, a helyi MSZP vezetője, Csizmazia Ferenc barátom segítségével körülbelül két tucat, a XVI. kerületet jobbá tenni szándékozó javaslatot állítottunk össze és nyújtottam be a 2023-as költségvetéshez. Köztük jó néhány olyat, amelyet a korábbi fideszes kollégám a kampányában megígért.
Mi lett a javaslatokkal?
A kormánypártiak a bizottságban leszavazták. Szatmáry Kristóf, a Fidesz pártlistás tagja, egyébként XVI. kerületi lakos, a kezdeményezésemet, hogy a kerület érdekében tett javaslataim kapcsán működjünk együtt – ha jól emlékszem – politikai túlmozgásnak nevezte. Ugyanakkor én továbbra is azon dolgozom, hogy ez változzon. Nem hiszem, hogy túl sok mindenben egyetértünk, de ez egy másodlagos dolog. Az, hogy egy kerületért közösen kell dolgoznunk, számomra egyértelmű.
’Másképp – önökkel, önökért’, ez van kiírva a Facebook oldalára. Mi lesz másképp?
Mi lesz ugyanúgy? Például, ami biztos nem ugyanúgy lesz, az az, hogy én nem csak kampányidőszakban jövök elő és nem csak akkor találkozom a választókkal. Komolyan gondolom a választók képviseletét: hetente tartok utcafórumokat, ha kapok egy levelet, arra válaszolok. Még akkor is, ha van olyan, amiben nem tudok érdemben segítséget nyújtani, ott is legalább reagálok rá. A csapatom segít ebben, mert tényleg rengeteg megkeresés érkezik, komoly, szívszorító problémákkal is, akár.
A másik ez az újság, amit az olvasók a kezükben tartanak. Ez nem egy újabb propagandatermék, amelybe majd a fideszesek csomagolják a szemetet, meg a zöldséghéjat. Szándékunk szerint egy valóban közszolgálati újságot hozunk létre, amely a helyi közéletről és az ország ügyeiről éppúgy szól, mint az elérhető programokról vagy a helyi értékekről.
Térjünk át az ország ügyeire, elvégre mégiscsak parlamenti képviselő. A parlamentbe jutását követően azonnal az egyik legfontosabb bizottság a költségvetési élére katapultált. Önnek nyilván remek lehetőség, de nekünk, választóknak ez miért jó?
A katapultált, az nekem, ne haragudjon, hogy piszkálom, olyannak tűnik, hogy itt valami karrierista szempontot szem előtt tartva szereztem meg magamnak a bizottsági elnökséget. De nem szeretnék álszerény lenni. Nagyon büszkén mondom, hogy a CEU-n végeztem makroökonómiát. A makroökonómiától nem szakadtam el, ezt tanítom az IBS főiskolán, tehát őszintén mondom, hogy szerintem alkalmas vagyok erre a pozícióra.
Minden fontos ülés után készítek egy videó összefoglalót, amelyben elmagyarázom, mi zajlik a gazdaságban és mi történt az ülésen. A választók így első kézből tájékozódhatnak. Ez az információmegosztás, reményeim szerint, segít a választóknak abban, hogy eligazodjanak az ország helyzetét érintő kérdésekben.
Mi van az ország 2023-as költségvetésével?
Február közepén beszélgetünk, amikor már nyilvánvalóvá vált az, amit kezdettől mondtam: a 2023-ra elfogadott költségvetés egy fiktív költségvetés. Varga Mihálynak, friss bizottsági elnökként, hangsúlyosan amellett érveltem, hogy ezt nyáron elfogadni hatalmas hiba, amikor kiszámíthatatlan, hogy mit hoz a jövő. Lássuk be, nehéz a nemzetközi gazdasági helyzet, és a magyar is teljesen kiszámíthatatlan. Azt kértem ezért, hogy ne nyár elején, hanem valamikor decemberben fogadjuk el a büdzsét. Azt is mondtam, hogy higgye el, miniszter úr, nem a nyári szabadságomat féltem. Ő akkor azt válaszolta, hogy nem, ez így kell legyen.
A 2023-as költségvetést nyár közepén a fideszes többség két olyan számmal fogadta el, amelyekről mára kiderült, hogy teljesen fiktívek, tarthatatlanok: 5,2 százalékos inflációval számoltak. Most már mindenki látja, ennek simán a négyszerese, azaz 20 százalék körüli átlagos infláció lesz. Vagy a másik, a 4,1 százalékra tervezett gazdasági növekedés. Most pedig már mindannyian látjuk azt, hogy nulla vagy súlyos, recessziós helyzet lesz. Ezek alapján született az a kormányzati döntés, hogy a háborús veszélyhelyzetre hivatkozva rendelettel(!) „módosítják” a bukott költségvetést, az Országgyűlést a lényegi döntésekből kihagyva. Az, hogy végül mégis a parlament elé kerül, még nem jelenti azt, hogy érdemben bele tudunk szólni. Amúgy nyáron is „veszélyhelyzet” volt már…
Ha tudta, hogy a nyáron benyújtott költségvetés nem tartható, ön szerint fiktív, miért adott be mégis számos, a kerületet érintő javaslatot?
Mert a fiatal Deutsch Tamás mondását tartottam szem előtt, azaz hogy senki se higgye, hogy Magyarország jogállam, de úgy kell viselkedni, mintha jogállamban élnénk. Hát, a költségvetés tekintetében is ezt így látom. Érdemi egyeztetés nélkül, ingatag alapokra helyezett elképzelés. De, ha ezt nyújtották be, akkor ez a költségvetés, és ehhez nyújtottam be a XVI. kerületet segíteni kívánó módosítókat.
Azt értem, hogy a kétharmaddal nehéz bármit is kezdeni. Az előző országgyűlési képviselőt a fideszes színekben, listán így is bejutott Szatmáryt megkereste, hogy támogassa ezeket a kerületi javaslatait?
Igen, erre már egy fél mondatban utaltam. Hivatalosan is, levélben, de ráírtam Messengeren is, sőt, a parlamenti folyosón is elkaptam, és azt kértem, támogassa, hiszen ezek közös dolgok. A kerület érdeke, a kerület fejlesztése, a kerületért végzett munka össze kell, hogy kössön minket. A támogatásán túl azt kértem, a saját frakcióját győzze meg arról, hogy támogassák. Kár, hogy ezt politikai pótcselekvésnek tartja.
A választók unják már az állandó harcot, de egy ilyen válasz után, amit a Szatmáry adott, mégis mire számít? Hogy lesz így együttműködés a kerület vezetésével, vagy Szatmáryval? Bár ez két külön szint, de mégis.
Egyelőre nem tudom a választ. Próbálkozom. Szatmáry Kristóffal legalább emberi a kapcsolatunk. Ha találkozunk a folyosón, kedvesen köszönünk egymásnak. Feltételezem, hogy azért nem támogatta a kezdeményezéseimet, mert nem tehet meg szabadon bármit. Ez, persze, nem mentség. Az ember mindig maga dönt, ő például arról, hogy a pénzért és a hatalomért beáldozza a szabadságát és kritikátlan kiszolgálójává lesz egy romlott rezsimnek. Ezzel majd valamikor a saját lelkiismerete előtt kell elszámolnia és talán a kevésbé elvakult fideszes választók is rákérdeznek egyszer.
A polgármester velem szemben táplált ellenszenve elhomályosítja a tisztánlátását. Van valamivel több mint 25 ezer szavazóm, akiket Kovács Péter folyamatosan megsért azzal, hogy semmibe veszi őket, az ő akaratukat. A szokásos mondása az, hogy a XVI. kerületiek nem engem támogattak. Ilyen alapon akkor bontsuk szét, hogy a János utcaiak vajon kit, mit támogattak, a Batthyány utcaiak és a Madách utcaiak kire szavaztak? Ahogy mondtam, tovább próbálkozom. Kínosan sokáig és hosszú távon bírom és bármennyi gesztust tudok gyakorolni, ha a cél a kerület jóléte.
Én itt helyben, kicsiben szeretném megmutatni azt, hogy lehet normálisan is. Remélem, sikerülni fog.
Térjünk vissza a parlamenti munkára. Milyen tapasztalatokat szerzett, mi volt, ami leginkább meglepte?
Voltak olyan hangok az ellenzéki oldalon, hogy a parlamenti munkában nem szabad részt venni. Ez bennem egyetlen percre nem merült fel. Ha a választók nekem bizalmat szavaztak, ha én ilyen játékszabályok ismeretében indultam el a választáson, akkor az nem opció, hogy ne kezdjem el a munkát. A plenáris üléseknek nem látom sok hasznát, de lehetőség a nyilvánosságra, amit ostobaság lenne nem használni. A bizottságban viszont értelmes munkát tudunk végezni. Például sikerült új szokásként bevezetnem, hogy a miniszterjelöltek nem egyben válaszolnak a kérdésekre, hanem mindegyikre külön-külön. Erre az egyik fideszes képviselő azt mondta, hogy elnök úr, itt eddig nem ez volt a szokás. Mire azt válaszoltam, hogy nem baj, alelnök úr, most új szokásokat kezdünk.
És valami meglepetés?
Nem volt nagy meglepetés, de elég megrázó szembesülni azzal, hogy milyen borzasztó lehet fideszes országgyűlési képviselőnek lenni. Felnőtt férfiak, felnőtt nők ülnek akármilyen szakmai háttérrel, és elképedek, hogy semmilyen önállóságuk nem lehet. A plenáris ülésen a fő tevékenységük az tud lenni, hogy amikor – ahogyan ők hívják – a főnök, Orbán beszél, akkor ott kell lenniük, talán maguktól nevetnek hangosan az időnként jónak tűnő poénokon, és nagyon tapsolni kell, amikor olyan szó van, és minket pedig szidalmazni.
Miből van ez az újság, de főleg mi garantálja azt, amit az interjú előtt mondott nekem a folyosón, hogy nem egy újabb politikusi propagandalap lesz?
A tiszteletdíjamnak és a képviselői keretemnek egy érezhető hányadát költöm arra, hogy legyen újság. Negyedévente tervezzük nyomtatott formában kihozni, havonta pedig elektronikusan jelenik meg az 5falu.hu oldalon. Egyelőre, aztán remélem, sűrűbben, legalábbis az online kiadás. Mivel pénz nélkül ez sem megy, itt ragadnám meg az alkalmat, hogy támogatást kérjek az olvasóktól. Örülnék, ha közösségi finanszírozással tudnánk működni hosszú távon.
A kérdésnek a másik felére pedig az a válaszom, hogy nem veszek részt a szerkesztésben, nem mondom meg, hogy hányadik oldalon milyen fotó legyen, miről jelenjen meg cikk. Nem szeretnék címoldalon lenni – azt hiszem, ezt a fejet nem is érdemes sokszor betenni. Az újság kvázi közösségi szerkesztésben készül. Egy szempont van: a közéleti részben érdemi megszólalások legyenek. Érvek, ellenérvek, álláspontok. A pártlózungokat nem hozza le a lap.
