„Ha végre itt a nyár és meleg az idő, az ember strandra jár, mert azért van itt ő. Jaj úgy élvezem én a strandot, ottan annyira szép és jó, annyi vicceset látok, hallok, és még Bambi is kapható.” Bizony, nemcsak a dalban, de így volt ez hajdanán a cinkotai strandon is! Szezon előtt nosztalgiázunk.
Hetven éven át generációk felejthetetlen élménye volt a „Cinyón” töltött nyár. Sokak érzését fogalmazza meg a XVI. kerület régi képeken facebook csoport bejegyzése: „Nekem a cinkotai strand jelentette a nyári vakációt. Közel laktam, minden reggel fürdőruhában mentem át a strandra, és zárásig ott voltam. A fürdőmester Drukk Jani bácsi volt, aki megtanított úszni, cserébe a zárás után mindenben segítettem. Belépőt sem kellett fizetnem már, mert odatartoztam, és családomnak tekintettem a STRAND-ot!”
Mások sem feltétlenül fizettek a belépésért, hiszen a haverokkal „kerítés-bérlettel” jártak, azaz bemásztak: „Otthonról már eleve egy szál fecskében (úszónadrágban), egy törülközővel, jó esetben szendviccsel, mezítláb vagy szandálban mentünk le a strandra, ahol a bejáratot elkerülve hátrasétáltunk a sűrű bokros részen a kerítés végéhez, és hanyag mozdulattal átvetettük magunkat. Már csak azt kellett kivédeni, hogy az olykor felbukkanó ellenőr, aki a fecskénkre fűzött fényes bilétát kereste, ne fogjon gyanút. Ikarusos barátaink tömegesen gyártották ezeket az eredeti strandbilétára hasonlító alumínium lapocskákat, és még számokat is ütöttek belé. Azt persze már az ellenőr sem nézte, hogy vagy tíz bilétán ugyanaz az ötvenkettes szám volt.”
A víz illatát a közeli Cinkota HÉV-állomásról is érezni lehetett. Ám sokan nem hévvel közlekedtek, még ha távolabbról is érkeztek. „Árpádföldről gyalog jártunk át a szántóföldön. A legszebb és legjobb strand volt, ha csak egyetlen medencés is volt, és jéghideg volt a vize. Igazi családbarát strand volt. Olcsó belépő, jó ételek, halas, lángosos, hurka, kolbász, fagyi, játékok gyerekeknek. A hangosbemondóból szólt a zene, és lehetett küldeni zenét, ez volt a szív küldi…”
Egyetlen medence volt, de az rekordméretű, több mint hatezer négyzetméteres. A víz hőfokát, ami 19-20 fok lehetett, szinte mindenki emlegeti: „Imádtuk. Bár olyan hideg volt, hogyha a béka beleugrott, utána kimászott pufajkáért!”
Békák valóban ugráltak a vízben, a lányok pedig természetesen sikongattak. „Nem egyszerűen strand volt, hanem egy természeti csoda. Amint a látogató belépett, egy csodás tóval találta szembe magát, amelynek vizére a parti öreg fűzfák ágai hajoltak játékosan.”
Bár többen kristálytiszta vizet emlegetnek, a valóság mást mutatott. Az 50-es években a medence egy részét betonlapokkal borították be, ám a másik részen továbbra is iszapos maradt. „A parton trambulin állt, amelyről ugrottuk a fejeseket, bicskákat, olykor csattanó hasasokat, vagy a bátortalanabbak a fenekes-talpast. Fogócskázni nagyon jól lehetett a vízben, ugyanis aki lemerült, azt nem láttuk merre úszik, mert a felkavart iszap ilyenkor már az egész strand vizét átláthatatlanná tette, csak kis vízbuborékok jelezték, hogy merre tart az elkapni kívánt társunk.”
Így kezdődött
A 70-es években más miatt volt jó szórakozás a fogócska: „Csónakból lapáttal szórták a klórt, nem kis mennyiségben. Ennek ellenére különös élővilággal rendelkezett: békák, halak és madarak laktak a tóméretű vízben. A klóros vízben nekünk a fogócska tűnt a legjobb játéknak, mivel a tejszerű vízben nem láttunk semmit, ki merre úszik. Aki véletlenül kinyitotta a szemét, megtapasztalta a klór gyorsan maró hatását és a két centis látótávolságot.”
Cinkotának nem ez az első strandja. A közeli Caprera-fürdő a patak felduzzasztásával jött létre az 1850-es években, az volt az „úrifürdő” a mai Cinkota alsó HÉV-megállónál. A századfordulón úszóversenyeket is tartottak, és kedvelt fürdőzőhelye volt az idős Batthyány Ilona grófnőnek. 1928-ban a Cinkota HÉV-állomástól egy ugrásra, a kor igényeinek megfelelő modern strandfürdő épült a korábbi lóúsztató, libás tó helyén. A működtetésre a község egyesületet hozott létre.
A Pesti Hírlap így tudósított a nyitásról: „A gyönyörű fekvésű helyet a kirándulók igen felkapták. Előnye a strandfürdőnek, hogy az állomás közvetlen szomszédságában fekszik, vize kristálytiszta forrásvíz s kitűnő homokja elsőrendű napozó hellyé teszi. A medencében vízipóló és szabályos 100 méteres úszópálya, a parton pedig a legmodernebb tornaeszközök a strandot a sportemberek részére is kiválóan alkalmassá teszik. A Budapesti Helyiérdekű Vasutak villamosvonalán a fővárostól 29 perc alatt elérhető. A fürdőjeggyel kombinált vasúti jegy Budapesti oda-vissza 1 pengő 40 fillérbe kerül.” Két bővizű forrás látta el vízzel a medencét, később kutat is fúrtak, a Caprera-patak vizét pedig elvezették.
Rengetegen gondolnak nosztalgiával a strandra, hiszen az a gyerekkorukat idézi, ám a hidegvizes fürdők kora a 90-es évekre lejárt. Nem tudták felvenni a versenyt a termálvizes medencékkel és a wellnessfürdőkkel. A cinkotai strandot 1992-ben az államtól a Fővárosi Fürdőigazgatóság vette át. Bérbe adták, ám hamar kiderült, hogy nem éri meg működtetni a csekély látogatottság és az aránytalanul magas fenntartási költség miatt. 1996-tól már nem nyitották meg a fürdőzők előtt. Próbálkoztak horgásztóként való hasznosítással, ám 1999-ben hivatalosan is bezárták. A végső döfés a kötelezővé tett vízforgató berendezés volt, ami annyira drága lett volna, hogy – számos külvárosi strandhoz hasonlóan – inkább értékesítették a területet.
A 16. kerületi önkormányzat nem kívánta megvásárolni, így került magántulajdonoshoz, aki 2006-ban lebontotta az épületeket, és furcsa módon autókat tárolt a medencében. Ennél súlyosabb volt, hogy egymilliárd forint jelzáloggal terhelte meg a területet, amit így nem tudott eladni, árverezésre került sor. Közben pusztulásnak indult a terület, a medencéből hatalmas fák nőttek ki, a kerítés leomlott, elkezdődött a szemétlerakás, és alkalmanként hajléktalanok költöztek be.
A hasznosítást az is gátolja, hogy a 22 ezer négyzetméternyi terület övezeti besorolása nem teszi lehetővé a lakóparképítést, csupán sportlétesítményt vagy idősotthont lehet építeni. Esetleg parkot kialakítani… De ki az a befektető, aki ilyesmit tervez? Hiszen ezen nincs haszon.
Néhány éve új tulajdonosa lett a területnek, aki bízott az átminősítésben, amivel értékesebbé válhat az ingatlan, és akár bevásárlóközpont is építhető rá. Ebből 2020-ban politikai balhé kerekedett, és az illetékes fővárosi önkormányzat elutasította az átminősítési kérelmet. Azóta a terület ismét eladó, 1,2 milliárdért. Vajon kinek kell ennyiért? Ördögi kör… Ami biztos: strand többé nem lesz belőle. Csupán emlékeinkben és elsárgult fotókon él tovább…
(A képeslapok a szerencsi Zempléni Múzeum tulajdona.)
