A pedagógusok, a szülők és a diákok egymást segítve, több hullámban sztrájkkal, polgári engedetlenséggel és látványos élőlánccal jelezték 2022-ben, hogy elegük van. A tiltakozásokban a kerületi iskolák is részt vettek. A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének riportja alapján a Sashalmi Tanoda tanáraival folytatott beszélgetést foglaljuk össze.
Esős reggellel indult az a tavalyi szeptemberi nap, amikor a Tanoda dolgozóinak közel negyede megkezdte figyelemfelhívó sztrájkját. Az iskola oktatói korábban a polgári engedetlenségi akciósorozat eseményein is vezető szerepet vittek. Az érdekeikért, a diákjaikért, az oktatásért folytatott kiállás nem maradt visszhang nélkül: sokan biztosították őket támogatásukról. Azt mindannyian elismerik, nincsenek könnyű helyzetben akkor, amikor úgy döntenek, hogy akár csak pár órára is, de abbahagyják a tanítást.
„Ez is egy vegyes érzelmeket keltő kérdés. Van olyan szülő, aki nem tudja megtenni, hogy a gyermekét otthon tartsa, de a bejelentés után, az igazgató úr bejelentése után több szülő is jelezte, hogy ő szolidarít velünk és ezért most ebben az első két órában nem hozza be a gyermekét, majd csak 10 órától csatlakozik a tanításhoz.” Tudják, hogy a munkabeszüntetés terhet ró a szülőkre és a gyerekekre is, de jólesően nyugtázták, hogy országosan is azt tapasztalják, a szülők egyre nagyobb számban kezdik támogatni a pedagógusokat.
Arra a kérdésre, hogy mit tartanak a saját iskolájukban a legfontosabb problémának, mi az, amit a saját bőrükön is éreznek, több dolgot is említettek. Volt, aki a pedagógus pályáért aggódott, mert úgy látja, nagyon sok fiatalnak ez nem vonzó, még akkor sem, ha egyébként rátermettek. Más szomorúan azt mondta, azokért a tanítványaiért, akik már jelentkeztek tanárképzőre, nem tud mást tenni, mint szorít, hogy a pályán maradjanak vagy hogy egyáltalán elkezdjék a tanítást.
Bár a kormányzati kommunikációban szinte kizárólag bérkérdésként kezelik a pedagógusok tiltakozását, az valójában jóval többről szól: sok más egyéb mellett arról, hogy olyan környezetben taníthassanak, ahol működik az internet, mert erre is van pénz, vagy nem ázik be a tető, mert azt is megcsinálják. A Tanoda sztrájkolói példának hozták fel az ötödikes nyelvtankönyvet, amelyhez – mivel nincsen munkafüzet – maguknak kellett előteremteni azt, azért, hogy a tananyagot a diákok gyakorlatokon keresztül könnyebben sajátíthassák el. „Ezt mondjuk, lehet, hogy tudja a szülő, de lehet, nem veszi annyira figyelembe, hogy nekem problémát jelent.” – érzékelteti a sajátos helyzetet az egyik tiltakozó.
A megélhetési gondok megoldása természetesen központi helyet foglal el a követelésekben. Nem véletlenül. A Tanoda alsótagozatos tanítója, egy fiatal pályakezdő az idén tavasszal azért ment el, mert nem tudott megélni a fizetéséből. Ahogy a távozásakor mondta, hiába szeretne tanítani, hiába lelkes, hiába motivált, és szereti a gyerekeket, de el kell hagynia a pályát, mert különben nem tudja kifizetni a számláit. Az, hogy félre tegyen, hogy családot alapítson, az már az álom kategóriájába tartozik.
Vissza-visszatérő probléma, hogy a bérek még évtizedek után sem lesznek elegendőek arra, hogy a pedagógusok megélhetését gond nélkül biztosítsa. A tanodások beszéltek olyan kollégájukról, aki albérletben él és az étkezésre kevés a fizetése. Tanártársuk a lehetetlen helyzetet azzal oldotta meg, hogy a munkaidején kívül gyerekek oktatását vállalta, ezzel egészítve ki jövedelmét. A gond ezzel nemcsak az, hogy hosszú távon nem könnyű összegyeztetni a család életével a csökkenő szabadidőt. Hanem az, hogy a másodállásban vitt vállalkozása KATA-val adózott. A jogszabály változásával azonban ezt is fel kellett adnia, törheti a fejét, melyik a legkevésbé rossz megoldás arra, hogy kötelező fizetnivalókon túl maradjon is érdemi pénz a zsebében.
Mit követelnek a pedagógusok?
Többek között azt, hogy a pedagógus-előmeneteli rendszer szerint besoroltak garantált illetménye – a kormány által ajánlott 10 százalékon felül – további 45 százalékkal emelkedjen. De azt is, hogy a nem pedagógus munkakörben dolgozók bére a besorolástól függően igazodjon a hivatalosan megállapított, legalacsonyabb kötelező bérek szintjéhez, mert a közalkalmazotti bértábla 2008 óta változatlan. A követelések érintik a munkaidőt is: a tanárok elvárása, hogy a neveléssel-oktatással lekötött munkaidő maximum heti 22 óra legyen, mert az a felkészüléssel együtt így is meghaladja a heti 40 órát.
A tanáraikkal szolidáris diáktüntetéseken mindezeken túl a tiltakozók megoldást várnak a tanárhiányra, sürgették az élhetőbb körülményeket az iskolákba, figyelmet az oktatásra és elvárnák a tanítható, tanulható mennyiségű tananyagot is.
A Sashalmi Tanoda Általános Iskola
Az iskola jogelődjét 1923-ban alapították. A hajléktalanokat és ínségeseket felkaroló állami lakótelepnek mondott barakktáborban építették fel, a jelenlegi Lándzsa utcai lakótelep területén, ahol 3 évig működött. A felszabadulás után állami iskola lett belőle. A kezdeti időkben 4 tantermes iskolaként csak alsós osztályokat tanítottak. Később a Színjátszó utcai iskolát összevonták a Sasvár utcai iskolával. 1976-ban a két iskolában 12 tanterem, 1 tornaszoba, 1 úttörő szoba és 1 gyakorlati foglalkozás terem volt. 222 alsó tagozatos tanuló járt a két iskolába (délelőtt-délutáni váltásban) és 14 tanár tanított összesen. 1978-ban a környéken lévő többi kis iskolát (Gelléri Andor utcait és a Thököly utcait) is az intézményhez csatolták.
Bár az iskolák nem voltak túl messze egymástól, a nyolcvanas évek vége felé mégis úgy döntöttek, hogy létrehoznak a sok kicsi helyett egy nagyobb iskolát. 1987-ben készült el mai formájában a Metró utcai Általános Iskola. Az alaprajza négyszögletes, belső átriumos. Az épületben 15 nagyobb és 2 kisebb tanterem, szaktantermek, könyvtár, tornaterem és tornaszoba, valamint egy három részre osztható díszterem is helyet kapott az épületben, ami a különböző iskolai rendezvények alkalmából a folyosóval és a tornateremmel összenyitható volt.
Az új iskola megépülése után, 1994-ben merült fel az igény az iskola „elnevezésére”. A sokféle lehetséges változat közül végül a Sashalmi Tanoda név mellett döntöttek.
